UTE Labdarúgó Akadémia

Újpest:egy örök szerelem...

"Fiatal lánykoromban, amikor elkezdtem Újpest meccsre járni, megfogadtam, hogyha egyszer nekem fiam születik.. és ha focista lesz, az Újpestben fog focizni." Ilyés Szilvi riportja

"Fiatal lánykoromban, amikor elkezdtem Újpest meccsre járni, megfogadtam, hogyha egyszer nekem fiam születik.. és ha focista lesz, az Újpestben fog focizni."

Ilyés Szilvi riportja

"Mint szülő, büszke vagyok arra, hogy fiam napról-napra, hétről-hétre magára öltheti az UTE címeres mezt.

Köszönhetően a hétvégi bajnokiknak, a nemzetközi és belföldi tornáknak és szervezőiknek. Feledhetetlen és felemelő érzés, amikor a gyerekeket látom focizni az imádott klubom színeiben.Ha mindenki olyan lenne mint én, aki szerelmes a lila-fehér színbe és klubba, örülne, hogy itt focizik a gyermeke.Én mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy fiam képviseli a klubot a meccseken, tornákon és bárhol ahol lila-fehérben lép a pályára.

Külön köszönet az edzőknek,de legfőképp Takács Lászlónak , akik nevelik és fejlesztik a gyerekeket a legjobb tudásuk szerint. Az edzőink nagyon felkészültek szakmailag, tudásilag és ami a legfőbb erényük, sokszor nem úgy viselkednek mint egy edző, hanem mint egy „apuka” is, mert lássuk be, ők még azért gyerekek és szükségük van a törődésre.

Sok egyesületet megjártunk mire végre a helyén tudhatom a gyermekem (és valljuk be, sokan vannak ezzel még így), de egyik egyesületnél sem tapasztaltam azt, hogy ilyen jó hangulatú edzések lennének, ahol a gyerekek nem görcsölnek a teljesítéskényszertől, mindenki önfeledten tudja végezni a dolgát a legjobb tudása szerint. Az edzők maximálisan kiállnak a gyerekekért, megtesznek értük mindent, segítik és támogatják őket lelkileg.

Itt rendesen „megfertőzik” a gyerekeket a „lila vérrel”. Ami nekem személy szerint nagyon jól esik, hiszen nem csak én vagyok fanatikus újpest szurkoló, hanem több szülőtársam is. Aki meg eddig semleges volt, azt mi fertőzzük meg!

Azért is köszönet jár nekik és az egyesületnek, hogy nem csak szakmailag, hanem mentálisan is felkészítik a gyerekeket a nagybetűs életre. Sokszor mikor jövünk haza az edzésről, látom a fiatal fiúkat a térenkallódni és hálát adok az égnek, hogy az én fiamból nem lesz utcagyerek, hanem egy egészséges sportember, aki megtanulja mi az az összetartás, a kitartás és a futball iránti szeretet és alázat, a csapatmunka és hogy kiálljanak egymásért. Hiszen Ők egy csapat! Nem csak csapat, hanem barátok is, akik edzésen kívül is keresik egymás társaságát. A „csibészséget” meg elég a pályán megtanulniuk.

De úgy gondolom, ez nem elegendő, hogyha ez csak a gyerekben van meg,viszont már fél siker!Kell egy szülői háttér, hogy támogassák a gyereket mint anyagilag, mint lelkileg és erkölcsileg, vagy szurkolással a pálya szélén.

Kell az, hogy segítsük az edzők munkáját , hogy napról napra edzésre vigyük őket, hogy a hétvégi tornákra, mérkőzésekre elutazzunk mi is, hogy bíztassuk őket, hogy biztosítsuk nekik az új cipőt, mindent, amivel meg tudjuk könnyíteni azt, hogy jobbak és ügyesebbek legyenek.

És hogy miért éri meg ez nekünk? Hogy jó befektetés-e ez? Azt nem tudom! De azt igen, hogy az öröm és a büszkeség meg van mindegyikben, ahogy látom Őket a pályára lépni, az hogy önfeledten tudnak focizni, bíztatják, vigasztalják egymást, ahogy mosolyognak a pályán…. Ez kárpótol mindenért!"

Ilyés Szilvia,Győri Marcell édesanyja
U14