UTE Labdarúgó Akadémia

Tamási Zoltán:Szívvel-lélekkel mindig az Újpestet szolgáltam

Zalaegerszegről hazafelé utazunk,1-1 ponttal a zsebünkben.Útban Zalacsány felé,ahol megállunk a tóparton,akárcsak délelőtt.Akkor sétáltunk a szikrázó napsütésben a parton,most az éhes kis társaság épp vacsorázni készül.Reggel 7 óra óta talpon vagyunk,most pedig már sötétedik.Messze van még a Szusza Ferenc Stadion parkolója…Élek a lehetőséggel és Tamási Zoli mellé ülök a buszon,hogy beszélgessünk kicsit a múltjáról,jelenéről és az elképzelt jövőjéről.Az Újpesten töltött évei alatt egy bajnoki címet,két bajnoki ezüst- és egy bronzérmet nyert,továbbá nyert Magyar Kupát és szerzett egy kupaezüstöt is,illetve magáénak mondhat egy Szuperkupa-győzelmet is.

Zalaegerszegről hazafelé utazunk,1-1 ponttal a zsebünkben.Útban Zalacsány felé,ahol megállunk a tóparton,akárcsak délelőtt.Akkor sétáltunk a szikrázó napsütésben a parton,most az éhes kis társaság épp vacsorázni készül.Reggel 7 óra óta talpon vagyunk,most pedig már sötétedik.Messze van még a Szusza Ferenc Stadion parkolója…Élek a lehetőséggel és Tamási Zoli mellé ülök a buszon,hogy beszélgessünk kicsit a múltjáról,jelenéről és az elképzelt jövőjéről.Az Újpesten töltött évei alatt egy bajnoki címet,két bajnoki ezüst- és egy bronzérmet nyert,továbbá nyert Magyar Kupát és szerzett egy kupaezüstöt is,illetve magáénak mondhat egy Szuperkupa-győzelmet is.

-Mielőtt rátérnénk a jelenre,mesélj kicsit a kezdetekről,20 éve vagy Újpesten..Milyen érzés,hogy egy 126 éves klub történetének részesévé válhattál?
-1991 óta vagyok itt Újpesten,21 évesen,katonaként kerültem ide az MTK-ból.1991-92-ig a tartalékcsapatban voltam,bajnokságot nyertünk.Ezután visszahívtak az MTK-ba 1992-96-ig.

-Mit gondoltál,mikor visszahívtak?Elégedett voltál a teljesítményeddel?
-Mindig.Azt mondom neked,egy játékos mindig legyen elégedett a teljesítményével.Mindig..Újpesten amit lehetett,azt mindent megnyertem.Amilyen bajnokságban indult az Újpest,azt mindet megnyertük.Legyen az tartalékcsapat,az első csapat vagy az öregfiúk bajnoksága.Szuperkupa,Magyar Kupa..amit Magyarországon meg lehetett nyerni,azt mindent megnyertem.Néztem az érmeimet és amelyik hiányzott,azt tűztem ki következő elérendő célként.Ezt lehet a gondolkodásomnak köszönhetem,lehet szerencse,de én inkább azt mondom, a gondolkodásom miatt juthattam el idáig…
-Azért ez nagyon jó érzés…
-Hát ez az…Megmondom őszintén,büszke is vagyok rá.
-Edzőként is ilyen sikereket vársz?
-Nagyon hiányzik,a legnagyobb álmom…BLSZ edzőként is az volt a célkitűzésem,hogy elsők szeretnénk lenni,sajnos csak második helyezést értünk el.
-Már most szép pályafutásról beszélhetünk.
-Ha azt mondom,az utóbbi 20 évben én játszottam itt Újpesten a legtöbbet,akkor büszke vagyok rá nagyon.Nem nagyképű,hanem büszke..én ezt eltettem itt szépen valahová magamban,hogy ennyi mindent megnyertem,de ennyi...Szívvel lélekkel mindig az Újpestet szolgáltam.

-Soha nem volt olyan mélypontod,hogy akkor most elég és abbahagyod?
-Nem,nem,abszolút nem volt…én mindig csak előre néztem.Én szeretek nyerni.Az összes csapatomnak így építem föl a gondolkodását.Nem ezt látom a mai fiatalokban.Nem azt mondom,hogy nem szeretnek nyerni,de…a hibát mindig magamban keressem és ne másban.
-Újpesten a játékot abbahagytad..2005-ben a következő szavakkal búcsúztál:” -Tíz év után nehéz döntést kellett meghoznom…Soha nem voltam egy labdazsonglőr, de a szívemet és a lelkemet kitettem a pályára.Az elmúlt tíz évben sok szép időszakot éltem át a klubnál.Ezúton is köszönöm az Újpestnek azt,amit ettől a klubtól kaptam,a szurkolóknak pedig a szeretetet és a buzdítást.Sok sikert kívánok a csapatnak az új idényben,a fiatal játékosoknak pedig azt kívánom,hogy érjék el azokat az eredményeket,amelyeket nekem sikerült az elmúlt 10 év alatt.A klubot nem felejtem el soha,ha szabadidőm engedi,természetesen első utam a Megyeri útra vezet majd.."Most itt vagy…
-2005-ben abbahagytam,mert a korom miatt abba kellett hagynom,de a szívem még mindig az Újpesté.. Őszinte leszek:nem szerettem volna abbahagyni a játékot..Akkor elmentem az NBI-es Diósgyőrbe,ahol viszont sajnos eltörtem a sípcsontomat.
-Akkor több újpesti barátod is meglátogatott a miskolci kórházban,többek között Kovács Zoli,Erős Karcsi,Ambrus Imre.Sőt itt Újpesten készülhettél a visszatérésre.Mi történt a felépülésed után?
-Adódott egy lehetőség,hogy pályaedző lehessek,elvállaltam.Pedig addig nem foglalkoztatott ez.Utána az NBII-es Felcsúton dolgoztam,szintén pályaedzőként.Megszerettem ezt a légkört,könnyebben beletörődtem,hogy már nem játszthatok.Általában egy játékos a pályafutása befejeztével nem rögtön vált és lesz belőle edző,de én ebben is szerencsésnek mondhattam magam,azonnal éltem a lehetőséggel és megléptem ezt a következő lépcsőt.Játékosként nem terveztem,hogy valaha edző leszek,de belevágtam mikor a sérülésem után fölajánlották ezt a lehetőséget.Nem bántam meg,hisz úgy érzem minden adottságom megvan ahhoz,hogy edzőként is helyt tudjak állni.Azt vallom,hogy amit én játékosként nem szerettem,azt a mostani játékosaimtól sem várom el.Ami miatt én szerettem futballozni,ugyanazt próbálom alkalmazni a fiataloknál is.
-Aktívan játszol még mindig..közben folyamatosan képzed magad és van több csapatod is..Hová szeretnél eljutni? -Vannak az utánpótláson túli terveid?Új célok,akár Újpesten is?
-Örökmozgó voltam világéletemben.Játszom az öregfiúkban,ahol 3 éve zsinórban bajnokok vagyunk.Van egy nagyon jó edzőm,Ambrus Imre,20 éve dolgozunk együtt.Nagyon jó barátom,a szakma egyik legjobbjának tartom.Olyan társaságot hozott össze,ami 1998-ban volt…Bátran mondom,ha Ő nem lenne,akkor nem lennének öregfiúk sem.Ilyen emberek kellenek Újpestre,mint amilyen Ő,mert csak így lehet mindent tovább vinni.Imre az az ember,aki mindezt idejéből,energiájából,tapasztalataiból finanszírozza,hétről hétre a szponzorokat,felszerelést,mindent beleértve.Bármikor lejövök ide,a régi játékosok,edzők közé,mindig nagyon jól érzem magam,hajnalig el tudnánk sztorizgatni a régi emlékekről,ezt az érzést nem lehet szavakba önteni.
-Pár hete erről az érzésről írtam cikket.Idézek belőle:” Koradélutántól egészen villanyoltásig folynak az edzések a Megyeri úton.Hétfőnként,mikor a délutáni tréningek befejeződnek és a nap lemenőben van,különös hangulat lesz úrrá a pályán.Az utánpótláscsapatok edzői átöltöznek és lila-fehér mezben benépesítik a fölső füves edzőpályát.Megérkeznek az idős bácsik,a "nagy öregek",kívülről fújva a pályán lévők történeteit.Elfoglalják a padokat,a magas nyárfák alatt pihennek meg.Jókedv,régi sztorik,nevetések töltik be a pálya szélét.Sorban jönnek az edzéseket befejező gyerekek,szüleikkel együtt nézik meg az edzőik játékát:Öregfiúk meccs van készülőben....”
-Ilyenkor ha az Újpest öltözőjétől elsétálok a felső fűig,ahol lesz a meccs,az majdnem 1 órába telik.Mindenki odajön kezet fogni,mindenki kérdez,beszélget,nagyon jó érzés.A hétfői edzéseken már a gyerekek fele azt kérdezi,Zoli bácsi mikor játszik?Nagyon fontos a mostani korosztályoknak,hogy lássák ezt.Aki bemutatja az edzést,aki oktatja mindezt számukra,arra föl tudjanak nézni.Biztosan van nálam sok tanultabb szakember,nem vagyunk egyformák,mégis látom és érzem,hogy napról napra tudok olyat mondani ezeknek a gyerekeknek,amivel elősegítem a fejlődésüket.
-Ha nem jön el az ellenfél,mint egy hete a REAC,akkor is kint maradnak a játékosaid megnézni az edzők egymás elleni játékát,azért ez sokat elárul..Viszont játszol máshol is!
-Igen,játszom Veresen is,ahol szintén célom,hogy bajnokok legyünk.Van két csapatom:a ’99-es és a ’97-es csapat.Képzem magam:A licenc,PRO licenc…Mindig az Újpest utánpótlásában szerettem volna dolgozni,megismerni a játékosokat.Voltak terveim,amiket lépésről lépésre kellett megvalósítanom…Természetesen vannak céljaim,de úgy érzem,nagyon sokat kell még tanulnom ahhoz,hogy valaha jó vezetőedző lehesen belőlem.Pillanatnyilag nem állok még készen erre,ezért tudom,most még nem is tudnám megfelelően elvégezni ezt a feladatot.Nagyon sokat kell ahhoz még változnom..Úgy érzem akkor lesz valaki jó edző,ha az utánpótlás korosztályoknál lépésről lépésre végigjárja és megtapasztalja a kihívásokat.Ehhez pedig kellenek az olyan emberek,akik segítik is a munkádat.A célom minél több tapasztalatot gyűjteni ezen a téren,és ha majd egyszer felkérnek egy feladatra,amivel nem gázolok bele senkinek az egzisztenciájába,akkor szívesen elvállalom.
-Gondolom itt azokra a szakemberekre gondolsz,akikkel baráti viszonyod alakult ki..
-Igen,példaként említhetném Szlezák Zoli barátomat,de bármilyen nevet mondhatnék,akikkel eddig együtt dolgoztam,ha az ő munkáját kínálnák föl nekem,automatikusan visszautasítanám,ahogy bármelyik barátomnál ugyanezt tenném.Zolival együtt fociztam évekig,olyan viszony alakult ki közöttünk,aminél bátran vállalom,hogy egy munkakapcsolatnál sokkal többet érő barátság,ezt pedig semmi nem rúghatja föl,ennél fontosabb az,hogy inkább segítsük egymást.
-Szereted a munkád,a fiatalok felnéznek Rád...hogyan érzed,mennyiben tudod segíteni a fejlődésüket,hogyan tudsz együtt dolgozni velük?
- Ez a korosztály már csak homályosan vagy még úgy sem emlékszik arra az időszakra, amikor sikerült itt bajnokságot vagy kupát nyernünk, de azért persze elmondtam nekik, hogy milyen fontos szerepet játszott és játszik az életemben a mai napig a klub. A szülők már inkább emlékeztek rám, eddig úgy látom, örülnek annak, hogy olyan edző került a gyermekeikhez, aki játékosként is szolgálta az Újpestet.
Ha látom,hogy valamit nem szívesen csinálnak a fiúk,akkor azt egészen egyszerűen nem csináltatom velük.Vagy másképpen csináljuk,más gyakorlattal érem el a célom..Ez az én edzői felfogásom,mert átéltem,tanultam belőle.
-Azért vannak bizonyos követelmények,amiket elvársz tőlük és végre kell hajtaniuk..
-Természetesen.De amit nem szeretnek,azt nem fogom erőltetni.El fogom érni mindenképpen amit szeretnék,előbb utóbb rá fogom vezetni őket arra amit szeretnék,mindig más feladat elé állítom inkább őket.Nem az egyenes utat választom és megyek a fejem után,hiszen a gyerek nem fogja tudni megcsinálni.Olyan utat keresek,amit szívesen jár végig és a célom máris elérem..
-Hiszen szülőként sem létezik olyan módszer,amely minden gyermekre hasonlóan hatna.
-Csökönyösségnek,önfejűségnek tartom,ha valaki csak a saját feje után megy..Ha gyerekekkel dolgozol,akkor tisztában kell lenned azzal,ami a legfontosabb:először is egy gyerek szeressen lejárni az edzésekre.Azt,hogy fölnézzen a gyerek az edzőjére,azzal éred el,ahogyan viselkedsz vele.Olyan kohéziót szeretnék elérni velük,ami annak idején nálunk volt itt Újpesten,ahogy én szerettem lejárni az edzésekre.Szeresse a társait,várja,hogy elkezdődjön az edzés!Ott már gond van,ha úgy érzi:”Ó,már megint edzésre kell mennem…” Az egész futball arra épül,hogy a gyerekek hogyan döntik el ezt fejben.Rajtad áll,hogyan építed fel a hetüket.Érezned kell mikor milyen formában vannak,ennek megfelelően kell változtatnod az edzések stílusán.
-Nézd meg a játékosaidat.Végeznek az iskolával,hazamenni már nincs idő,de még nem kezdődik az edzés sem,van egy kis holtidő,hát lejönnek a pályára.Sorban mennek oda hozzád kezet fogni..
-Igen..Most levetítem neked:ha kimegyek a pályára,egy órán belül hatvan gyerek jön oda hozzám és legalább ötvenszer fognak kezet velem,hogy „Jó napot Zoli bácsi..”Úgy érzem elfogadnak.Szeretnek,pedig valahol keményen bánok velük.Úgy érzem,keménynek,következetesnek kell lennem és azt szeretem bennük,hogy mindig tudjuk,hol a határ,ezen a vonalon belül érezzük mikor kell engedni és mikor kell keménynek lenni.Ez működik is…
-Múlt héten voltam egy mérkőzésen,az U14 játszott Budakeszin.Takács Laci volt a vezetőedző,vele együtt dolgozol most az U15-nél.Közösen utaztunk a gyerekekkel,edző és csapata együtt,oldott hangulatban,jókedvűen,nem volt feszültség a mérkőzés miatt.A fiúk felszabadultak voltak,sztorizgattunk.Mikor már a pályán voltunk és vége lett az első félidőnek,a taktikai megbeszélésre minden játékos az edzője köré gyűlt.Halk,de határozott instrukciókat hallhattunk,értékelve az eddigi munkát és levetítve a következő feladatokat.Láttam a sok kipirosodott arcot,mind arra vártak,hogy visszamehessenek bizonyítani.Mikor hallották a saját nevüket,megköszönve eddigi teljesítményüket-tudván,hogy számukra a mai napra befejeződött a játék-egy másodpercre sem láttam elkeseredettséget az arcukon.A tekintetükben határtalan tisztelettel,emelt fővel léptek hátra:”Igen Mester,értettem,köszönöm.”Ez a kettősség jutott eszembe:mikor egy edző és játékosa a mérkőzésen kívül,felhőtlen jókedv után a pályára lépve kölcsönösen tisztelik egymást,megbecsülik a másik munkáját,a játékos emelt fővel tudomásul veszi a kritikát és a dícséretet egyaránt..Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem,Takács Lacival nagyszerűen megtaláltátok egymást.
-Takács Lacit 2 éve ismerem ilyen közelről.Ugyanazok az alapelvei mint nekem,én nagyon jól megtaláltam vele a hangot.Mindenben egyetértünk,pontosan tudjuk mikor kell dícsérni a játékosokat,mikor kell fegyelmezni őket,bármiről is legyen szó,mindenben kikérjük egymás véleményét.Magyarországon utánpótlás szinten az első 2-3 szakember között említeném,támadójátékban mindenképpen az elsők között van.Minden korosztálynál az lenne az ideális,ha az egyik edző támadó,a másik védő játékos lehetne,hiszen így tudod igazán érteni a feladatodat.A mi párosításunk pontosan ezt a vonalat képviseli.Minden egyes posztnak más a lelke…A támadó,a védő,a középpályás,a kapus,mind-mind más pszichés felkészítést igényelnek.Laci támadásban profi,épp ezért én abban kérem ki a véleményét,míg ő maximálisan megbízik a védekezésben szerzett tapasztalatomban.
-Nem csupán kollégák vagytok,hanem csapattársak is.
-Igen,az Újpest Öregfiúk csapatában játszunk együtt és mutatjuk az utat a fiatalabb korosztálynak…Olyan összhang van a pályán,mint a munkában.Nálunk nincs olyan,hogy pályaedző vagy vezetőedző,teljesen egyenrangú félként kezeljük egymást,csak így működhet bármi,ha gyerekekkel dolgozol.Kikérjük egymás véleményét,ő a védekezésben az enyémet,én a támadásban az övét.Elismerjük és tiszteljük egymást tudását,tapasztalatát.Minden erre épül,éppen ezért soha nem mondunk ellent egymásnak,főleg nem a csapat előtt.
- Az Újpest nagy történelemmel bír..Az edzéseken,mérkőzéseken kívül is igyekszel összetartani a csapatot,fenntartani a közösségi érzést...

-Újpesten annak idején nagy,családias hangulat volt.Lejártunk egy sörözőbe,az idősebbek még ismerik,Fan-Fan volt a neve.Olyan összetartás volt közöttünk,sportolók között,amit szeretnék most is elérni a fiataljaim között.Lejártak ide cselgáncsozók,hokisok,röplabdások..Egy társaság voltunk.Napközben ott ebédeltünk,megbeszéltük kivel mi történt,ki mit játszott hétvégén,kihívtuk egymást a meccseinkre.Ez ma nagyon hiányzik…Ezért szeretem kivinni a játékosaimat egy jégkorong mérkőzésre,egy röplabdára,hogy egyáltalán lássák,kik játszanak,ismerjék meg a neveket,tudatában legyenek a szabályoknak.Múltkor kimentünk a 95-ös csapatommal egy röplabda mérkőzésre,utána a fiúk egy hétig csak arról beszéltek,pedig ez csak 1 meccs volt.Úgy érzem ez nagyon fontos.
-Mióta a ’99 edzője lettél,elvárod,hogy kéthetente kijöjjön a csapatod szurkolni az itthoni öregfiúk meccsekre.Te is játszol a csapatban,több edző kollégáddal együtt.Szép lassan,hétről hétre egyre érdekesebb lett ez a fiatalok számára,hiszen látják az edzőiket a pályán,és már maguk igénylik,kérdezik,mikor lesz a következő és este,sötétedés után is ott toporognak az utolsó percekben.Ahogy azt is elvárod tőlük,hogy a hétvégi bajnokikon hamarabb jöjjenek és nézzék meg az idősebb korosztály játékát.Mára elérted,hogy sokan nem csupán hamarabb jönnek,de a saját mérkőzésük után még maradnak is,hogy a következő csapatot is végignézzék.Azt pedig már nem is említem,hogy a csapatod minden tagjának kötelező a megjelenés a saját mérkőzéseken,függetlenül attól,hogy kerettag vagy sem.Ez tavaly még nem volt szokás,idén bevezetted és elérted,hogy akár vidékre is követik a csapatukat,pedig azt a hosszú utazás miatt nem várod el-ők mégis ott vannak.

-Ha kijönnek egy ilyen öregfiúk meccsre,akkor olyan játékosokat láthatnak a pályán játszani,akik annak idején,a mi időnkben a legnagyobbak voltak,akikre felnéztek,akiket tiszteltek.Ismerjék meg a nevüket,mert ők legendák!Nem várom el,hogy végig maradjanak,elég egy félidő,csak hogy annyit lásson,hogy legyen egy csel,vagy egy fejes,egy szép védés és utána a gyerek emlékezzen rá,megmaradjon benne a név.Ha csak egyetlen név megmarad,úgy érzem már akkor jól dolgoztunk..Mert akkor láthat játszani egy olyan játékost és emlékezni fog arra,aki annak idején Magyarországot képviselhette egy válogatottban.
-Mikor a fiam még nem kapott kapusképzést,de már tudtuk,hogy Koszta Jani bácsi fogja őt edzeni,a csapat edzései után rendszeresen maradtunk kint a pályán hétfőnként az öregfiúk meccsek miatt.Hihetetlen motiváló erő egy játékos számára látni az edzőjét,egy ilyen legendát a pályán játék közben..Ezt érezte a fiam is és elmondhatom,rettenetesen várta,hogy elkezdődjenek Jani bácsival az edzések.
-Gondolj bele,ha egy csatárt kiviszel,de legyen az középpályás,mindegy a poszt..és meglát focizni pl.egy Kovács Zolit vagy egy Mészölyt,akkor úgy akarjon focizni,mint ők és ne pl. úgy mint a Ronaldinho..Hogy maradjon meg a fejében a név,lássa,hogyan játszik és lásson közvetlen közelből követendő példát,ami megfogható.Ezért szeretném a játékosaimat kivinni ilyen mérkőzésekre.Ugyanúgy a jégkorongra,röplabdára,hogy a mi nagyjainkat ismerjék meg,akikre mi magyarok büszkék lehetünk.Először még csak 10 gyerek jön el,utána 15,20,30 és folyamatosan így bővül a létszám.Ha csak 1 vagy 2 meccsre viszed ki őket,már akkor biztos,hogy megmarad bennük,hogy hoppá,tudod,amikor Vasas meccsen voltunk…-nálunk ez így működik.
-Mint most a tónál…Csodálatos ez a hely Zalacsányon,sok gyerek sosem jut el ilyen helyekre,itt van ebben a völgyben ez a gyönyörű tó,szikrázik a nap,festménybe illő.A Te ötleted volt,hogy a mérkőzésre menet álljunk meg itt kicsit,pihenjenek a gyerekek a többórás buszozás közben,nyújtózkodjanak és közben ismerjék meg merre is járnak éppen.A két csapat két külön korosztály,U13 és U15,mégis,együtt sétálnak a parton,együtt kacsáznak a kavicsokkal,de még a buszon is vegyesen ülnek,kimondhatom:nagyon jó a kapcsolat az idősebbek és a fiatalabbak között.
-Én úgy nőttem föl,hogy EGYÜTT MINDIG.Nekem az volt a vágyam ma,hogy lejöjjek velük ide a meccs előtt és megálljunk együtt ezen a gyönyörű helyen,az összes gyerekemmel.Lehet,hogy magára a mérkőzésre évek múlva már nem is fog emlékezni,de ha bármikor meghallja,hogy Zalaegerszeg,rögtön be fogja azonosítani és máris összeköti a meccsel,hogy igen,emlékszem,mikor együtt voltunk annál a tónál a bajnoki előtt..Olyan élményeket visznek haza ezáltal,melyek sok gyermek életében sajnos nem adatnak meg…Magyarországon szerencsére mindenhol van ilyen ismeretségem,így az is biztos,hogy mindenhol ugyanilyen élményben fogom részesíteni őket.

-A játékosaid érzik is ezt a figyelmet,amit feléjük fordítasz..
-Úgy érzem,ha nem is mindig sikerül,de megpróbálok minden gyereket meghallgatni,mindegyikőjükre egyformán figyelni.Megpróbálok magamban összerakni egy képet,kinek mi lenne jó,ki miben jó,hogy összességében alakuljon ki az,ami mindenkinek megfelelő és célravezető.Nagyon szeretem a gyerekeket és ha azt látom,hogy ők is boldogok,akkor én is boldog vagyok,mert ha egy gyerek szeret hozzám edzésre járni,akkor nekem is könnyebb a dolgom,meg lehet nézni az edzéseink hangulatát,ez pedig a munkámban sikeressé,ezáltal boldoggá tesz.
-Létezik,hogy mindenkihez van egy jó szavad még akkor is,ha épp lógatják a fejüket,mert nem úgy teljesítettek aznap?
-Nézd,én tudom kit miért cserélek le.Ha látom,hogy ma nem úgy teljesített egy játékosom,ahogy szokott,lecserélem és látom,hogy szomorú emiatt,az engem nagyon megvisel lelkileg.Nagyon rossz azt látni,ha egy gyerek nem boldog.Minden esetben,mikor pórbálom építő kritikaként értékelni a teljesítményt,nem győzöm hangsúlyozni,hogy semmi gond nincs,nem történt baj,lesz újabb és újabb lehetőség,egészen addig,míg fölemelik a fejüket és meglátom az első kis halvány mosolyt az arcukon-és tessék,visszafelé a buszon már jókedvűen viccelődnek egymással,nyoma sincs önmarcangoló szomorkodásnak.Meg kell őket tanítanom a kudarcok megfelelő elviselésére,a továbblépésre,ezt alaposan föl kell építenem bennük,hiszen ez a felnőtté válás útján elengedhetetlen a pályán és az élet minden területén.Próbálom inkább a pozitívumokat előtérbe helyezni,hiszen csakis így lesz képes a következő mérkőzésen 100%-os teljesítménnyel pályára lépni és megfelelő játékot nyújtani.Nem kell egy gyereket leordítani vagy megalázni ahhoz,hogy érezze mit csinált megfelelően és mit nem.Hidd el,lelkileg így is nagyon bántja őt,hogy nem úgy teljesített ahogyan szeretett volna,ahogy az edzője elvárta.Nagyon nem mindegy ilyenkor,hogyan kezeled a helyzetet,sosem aláznék meg egy gyereket…hiszen egy focista azzal fekszik,azzal kel,amit nyújtott a pályán,az edző szavai pedig ott visszhangoznak…Ha egy edző egy hétig szekálja a játékosát a hétvégi kudarca miatt,akkor utána két hétig kell helyrehoznia és sokkal nehezebb dolga lesz.Elég egyszer elmondani,mit hol hibáztál,értelmes gyerekek,hidd el tudják,érzik ők,a kritikát mindig megjegyzik,sokkal mélyebben rakják el magukban,épp ezért nem mindegy hogyan fogalmazol feléjük.Elmondom egyszer,megérti,tudja,és megfogadja,mert mikor legközelebb a pályán jelzek,már tudja miről beszélek és rögtön tudni fogja azt is,miben változtasson,javítson.Látom és tudom,hogy azokkal a játékosaimmal,akik általában nincsenek benne a kezdő csapatba,sokkal többet kell foglalkoznom.Olvastam egy cikket a Real Madrid egyik hitvallásáról,miszerint egy cserejátékossal mindig többet kell foglalkozni,mint azzal,aki stabilan kezdő hétről hétre.Mert a kezdőjátékos mindig topon van,figyel,akit viszont beállítasz helyette,annak bizonyítania kell,na őket kell folyamatosan tűzben tartanod.Feltüzelni őket annyira,hogy mikor beállnak,úgy tudjanak teljesíteni,hogy legközelebb is számítani tudj rájuk.Megfogadtam és magaménak érzem ezt a pedagógiát,hiszen nézd meg mi történik,ha nem így teszel,a cseréid gondolkodni kezdenek,miért is ülök itt,miért is vagyok csere,miért nem vagyok kezdő…Mikor pedig beáll,nem tud majd teljesíteni.Viszont ha úgy kezeled,hogy abban a feladatban ő a legjobb,és a jelenlegi taktikában neki itt jut a legnagyobb szerep,hogy segítse a csapatát,akkor leszel a leghatékonyabb a játékosoddal együtt.Azzal a játékosoddal,aki ettől boldog és mosolyog rád,mert érzi,mekkora szükséged van rá.Ha így építem föl a csapatomat,akkor hidd el,ez a 99-es korosztály olyat fog tudni ugrani egy éven belül,hogy a bajnkság első három csapata között ott lehet.

-Úgy érzed,ez reális lehet?
-Ha minden feltétel adott lesz,de tényleg minden feltétel,és megfelelően meg tudom erősíteni őket,akkor az első háromban benne lehet lenni.Ez nagyon összetett dolog,a legfontosabb,hogy ne legyen sérülés.
-Eszembe jutott Kovács Zoltán egyik tanácsa,amit a fiatal játékosokhoz intézett:"Fontos,hogy minden játékos higgyen a győzelemben és 90 percen keresztül 100%-ot nyújtson,soha ne adja föl.."Mi volt az a plusz,amit adni tudtál a játékosaidnak,hiszen az utolsó percekben is érezhető volt,hogy felráztad a csapatot...
-Kovács Zoli nagyon jó barátom,20 éve ismerjük egymást,Magyarország egyik legnagyobb játékosa volt.Üzenem neki,hogy Ő azt hiszi,hogy több meccsen játszott mint én,pedig ez nem így van,én több meccsen játszottam.Mindig ezzel vicceljük egymást…300 fölött játszottam mérkőzéseket összesen,de igaz,egyhuzamban ő többet játszott nálam,én 231 meccsen szerepeltem folyamatosan.Visszatérve a szavaihoz…egy újpesti játékos újpestiként játsszon a pályán az első perctől az utolsóig.Ha azt érzi egy játékos,hogy nem bírja,elfáradt-bár ezt az edzője is észre kell vegye-,akkor le kell jönnie.
-Ilyet mondhat egy játékos,hogy elfáradt?
-Én azt gondolom,hogy legyen annyi önkritikája egy játékosnak,hogyha érzi,szól,mintha erőlködik a pályán.Az edzőtől legalább akkora hiba,ha ezt nem ismeri fel és tovább erőlteti a játékost.Minden embernek lehet olyan napja,időszaka,mikor problémái vannak,akár fizikaliag,akár lelkileg,gyerekeknél főleg oda kell erre figyelni és ezt az ő esetükben az edzőnek észre kell venni,látnia kell.
-Ilyen meccsek előtt sok gyerek izgatott,sokan alig tudnak este elaludni,hiszen a tabella első helyezettje jön hozzánk…másképpen készültök az ilyen mérkőzésekre?
-Igyekszem levenni a terhet a játékosaim válláról.Van egy módszerünk Takács Lacival,ami nagyszerűen működik.Próbáljuk föltüzelni a csapatunkat ilyenkor,hiszen valószínűleg az ellenfél is ezt teszi.Nem feszültté kell tenni őket,hogy görcsöljenek,hanem mindenre elszánttá,tüzessé.Ahogy nőnek,ez úgyis kialakul bennük,hiszen az érzés belülről jön.Hidd el,én is csak az első mérkőzéseimet izgultam végig.

-Szabó Györggyel már többször dolgoztál együtt.Volt kétszer az edződ,most pedig a pályán kollégák vagytok.Mit gondolsz az új szakmai stílusról,amelyet ő vezetett be itt Újpesten?
-Támogatom ezt a programot és minden korosztálynál megvannak azok a gyerekek,akik teljesítményükkel,hozzáállásukkal kiérdemelték,hogy az idősebbek között fejlődhessenek tovább.Más terhelést kapnak,több impulzus éri őket mint az adott korosztályukban egy idő után.Gyorsabban fejlődnek,ezzel pedig utána a saját korosztályukat is segíthetik,erősíthetik.
-A 97-es csapatodban most is játszanak fiatalabb játékosok,mégpedig a tavalyi U14-es Magyar válogatottból hatan is.

-Azt gondolom,hogy egy olyan szintű csapatnak,mint az Újpest,szinte kötelező legalább 2-3 játékost nyújtania az utánpótlás válogatottak felé.Az,hogy tavaly ez a létszám megduplázódott,Takács Laci kollégám munkáját dicséri.El kell mondanom,hogy nagyon örülök,amiért együtt dolgozhatunk,hiszen Laci az utánpótlásnevelésben az élen jár.Nagy erőssége,hogy olyan játékosokat igazol,akik utána megállják a helyüket a posztjaikon és előrelendítik a csapat telejsítményét.

"Azt gondolom,hogy a legfontosabb a mentális hozzáállás és az elszánt akarat,a küzdelem,utána jön a tehetség.Én is olyan játékos voltam,aki először nem a tehetségével tűnt ki.Küzdöttem és ennek köszönhetem,amit elértem.Ha valamit nagyon akar az ember,akkor azt megfelelő kitartással el tudja érni."