UTE Labdarúgó Akadémia

„Tudjuk, kiket keresnek a West Hamnél”

„Tudjuk, kiket keresnek a West Hamnél”

Fórián Zsolt szakmai igazgatónk pár héttel ezelőtt a labdarúgás egyik fellegvárában, Londonban járt, ahol az emberek mindennapjainak része a foci. Erről mesélt, és arról, hogy milyen volt a West Ham Akadémián vendégeskedni hat napon át, hogy mik voltak a tapasztalatai, na meg a  szakmai konzekvenciák, és hogy milyen céllal ment a West Ham United csapatához? 

Milyen egy olyan közegbe kerülni, ahol a mindennapokat átjárja a labdarúgás szeretete? 

Ez egy jó kérdés. Hiába szerveztem ezt az utat már hónapok óta, nem sikerült két jegyet szereznem egy nagyobb viadalra, mert minden mérkőzés teltházas volt, és a legtöbb látogató bérletes. Így egy Fulham kontra Derby County meccsre sikerült kimennem a barátommal. Rengeteg látogató volt. Minden korosztály képviselte magát, az időstől a fiatalig, és a családdal együtt szurkoltak a Fulhamnek. Jó volt a hangulat, mert ott valahogy a labdarúgást fanatikusan szeretik az emberek, ez az egyik legfontosabb sportprogram, amire kijárnak az ott élők.

A kint töltött hat nap nagy részét az Akadémián töltöttem.

Milyen céllal mentél Angliába?

Több célja is volt az utamnak. Mi egy utánpótlás-nevelő egyesület vagyunk, és az a feladatunk, hogy játékosokat neveljünk - egyrészt az Újpest első csapata számára, másrészt a magyar labdarúgásnak. Ez az elsődleges célunk, de nyílván szeretnénk kapcsolatokat kiépíteni más egyesületekkel, nemzetközi szinten is. A hetekben megtettük ehhez az első lépéseket, hogy a játékosainknak meglegyen a lehetősége a megmérettetésre - annak, aki extra tehetséges, extra motivált, az adottságai és az elszántsága is megvan ahhoz, hogy még nagyobb célokat tűzzön ki maga elé, annak mi meg szeretnénk adni ezt a lehetőséget. 

Miért a West Ham United?

A West Ham United úgy került szóba, hogy egy jó barátom dolgozik ott, és vele már Debrecenben és Győrött is dolgoztam együtt. Ő Gáncsos András, aki most mint edző tevékenykedik a kinti klubnál. Remek szakembernek tartom! Ő segített abban, hogy ki tudjak menni hozzájuk, és hat napot tölthessek el a West Ham Akadémiáján. Korábban voltam már több helyen: a Barcelonnál, az Espanyolnál, az ŠK Slovan Bratislavanál, a Hertanál, és osztrák csapatoknál is. Ezeknek az utaknak és kapcsolatoknak, illetve a mostani látogatásnak sem az a célja, hogy ezeknek a kluboknak a képzését teljes mértékben kövessük, és általában a magyar labdarúgásban sem ez a cél. Olyan egyesületeket keresünk, akik hasonlóan képzelik el a képzést és a kiválasztást, a labdarúgásról alkotott képük, játékfilozófiájuk, tradíciójuk, képzési modelljük egyezik a miénkkel. Nem gondolom azt, hogy az angol labdarúgás a mi utunk, de szeretnénk nyitottak lenni.  

A cél tehát elsődlegesen az volt, hogy megteremtsük az UTE labdarúgóinak a lehetőséget, hogy esetleg külföldön is folytathassák a pályafutásukat, mert az UTE-nek fontos, hogy ha egy fiatal előre tud lépni a karrierjében, azt minden eszközzel támogassuk. 

Sikerült kinti szakmai vezetővel beszélni, és ígéretet kaptunk arra, hogy ők is meglátogatnak minket a nyáron.

Az ott töltött idő alatt az U6-tól az U21-es korosztályig kint lehettem az edzéseken, és több mérkőzést is megnézhettem, U10-től, U12, U14… és pont a West Ham és az Arsenal játszott egymás ellen. Megfigyelhettem azt, hogy egy 10-12-14 éves játékos milyen képességekkel rendelkezik, illetve csapatszinten mit tudnak…

Mit tapasztaltál, mi az, ami dominál az angol utánpótlás-játékában?

Sok jó képességű játékos van, és a tradíciók ott is nagyon erősek. Míg Spanyolországban a játékosság, a kreativitás dominál - ami a magyar játékfelfogáshoz is közelebb áll -, addig Angliában inkább a harciasság a fontos. Tudjuk, hogy a régi angol fociban a rúgd és fuss elvet követték, de ma már ők is elmentek egy másik irányba is. A West Ham is azt vallja, hogy szeretnének labdabirtokláson, összjátékon alapuló, kreatív, látványos futballt kiépíteni, melynek képzés-kiindulópontja a játékhelyzetek megoldásában van. Most volt változás a szakmai stábban, szakmai vezetői szinten is, és az új vezető erre törekszik. Ez nyilván nem egy-két év alatt változik meg, most kezdték el, és mindemellett ők is szeretnék megtartani a tradíciójukat, úgy, hogy közben próbálnak a játékosság irányába nyitni. Ez egy új vonal Angliában. A gyerekek mérkőzéseire még nem ez volt jellemző - a harcosság, a párharcok a játékban, az egyéni erő-képességek domináltak, nem feltétlenül az összjáték. De jó volt látni azt, hogy nagyon sok ügyes játékos van a pályán. Természetesen Angliában nagyon stabil hagyománya van a labdarúgásnak, és ez nem is hagyott alább a mai napig sem. Nagyon sokan választják kint ezt a sportágat, sok gyerek futballozik.

Az Akadémián a kiválasztásért felelős vezetőnek erős pozíciója van, majdnem olyan kompetenciákkal rendelkezik, mint a szakmai igazgató. Ha ő azt mondja, hogy ez a játékos ezen a mérkőzésen kell, hogy játsszon, akkor úgy fog történni, és az edző ezt a döntést nem írhatja felül.  

Mi az, ami szembetűnő volt, és amihez hasonlót máshol nem tapasztaltál? 

Nagyon pozitív a közeg, az edzők, a szülők…

Ez hogyan nyilvánul meg?  

Egy rossz szót, vagy egy agresszív beszólást nem hallottam.

Mit gondolsz a látottak-hallottak alapján: van esély arra, hogy a mi utánpótlásunkból oda kerüljön valaki? 

Jó lenne, ha innen is mennének külföldre játékosok, akik megmérettetik magukat, és bízunk benne, hogy egy-két fiatal meg is tudja majd ezt tenni, és képviselheti az UTE-t és a magyar labdarúgást. Tény, hogy szeretnénk nem ekkora presztízsű klubokkal is felvenni a kapcsolatot, mert tudjuk, hogy az angol ligába nagyon nehéz kikerülni.

Mik az elvárások egy West Ham-nél? Milyen feltételrendszer van a játékosok felé?

Nagyon komoly scouting-rendszerük van. Óriási energiát fektetnek abba, hogy megtalálják a megfelelő játékost, mert egy angol első osztályú focistának mindenben átlagfelettinek kell lennie - mentálisan sikerorientáltnak, egészségesen agresszívnek és motiváltnak, illetve gondolkodjon gyorsan. Tehát azt a játékost keresik, aki kevés idő alatt, kis területen, gyorsabban dönt, és ehhez nyilván megfelelően kondicionált, kellőképpen motivált, és tudja a játékelemeket játékhelyzetben alkalmazni. Természetesen a tradíciók még arra helyezik a hangsúlyt az angol labdarúgásban, hogy erős és gyors legyen, de ők is keresik a kreatív, gyorsan gondolkodó játékosokat is. Nyilvánvalóan a kiválasztás egy bizonyos korosztályon felül a posztoktól is függ.

Tudjuk, kit keresnek. Szeretnénk kiajánlani a megfelelő fiatalokat, s ebben a kapcsolatban nekünk az a fontos, hogy sikerüljön egy olyan együttműködést kialakítani, hogy adjanak a szavunkra - ha mi azt mondjuk, hogy ez a játékos tehetséges, és megnézik, akkor legyen meg benne az a potenciál, hogy esetleg le is szerződtessék. 

Sikerült szakmai területen is olyasmiről beszélgetni szakemberekkel, amik hasznosak voltak számodra?

Igen, beszélgettem kinti edzőkkel és a szakmai vezetővel is. Ők is azt szorgalmazzák, hogy a játékost az edzéseken minél több döntéshelyzet elé állítsák, minél kevesebb elszeparált feladat legyen, amiben nem kell felelősséget vállalnia. Legyen rákényszerítve arra, hogy döntsön, tehát aktív ellenállásban, aktív védő-támadó ellen gyakorolnak. Amikor megnéztem az edzésüket, nem is láttam olyan feladatot, ami nem a játékon keresztül történt. Mi tudunk ezzel azonosulni, és ez nekem nagyon szimpatikus volt, mert mi is azt valljuk, hogy a labdarúgás, a nyílt készségekből adódóan, más módszertant igényel, mint mondjuk az atlétika. A spanyol futball ezt már húsz éve szorgalmazza - nem véletlen, hogy ott tart, ahol tart.

Náluk is volt double pass vizsgálat, mint nálunk, és rájuk is nagy hatással volt. Kicsit átgondolták a képzésüket, és látszott, hogy a látásmódot teljesen átalakították.

Mi az, amit az út során, a tapasztalatokból következtetésképpen levontál?

Azt láttam, hogy nehéz egy ilyen nagynevű klubhoz bekerülni, mert nagyon sok jó képességű és fizikumú játékos van kint.

Mik azok a fizikai adottságok, amik kint meghatározzák a jó labdarúgót?

Tény, hogy egy magyar játékos nehezebben tudja kizárólag harccal felvenni a versenyt egy szerb, egy horvát, vagy egy afrikai játékossal szemben. Nekünk kiemelkedően fontos, hogy a kondicionáláson túl sokat foglalkozzunk a játékhelyzetek megfelelő megoldásával. Számomra az a technikás játékos, aki nyomás alatt tudja alkalmazni a technikai elemeket, és emellett megfelelő időben, megfelelő helyen alkalmazza azt. Az angol fociban talán még mindig a legfontosabb a kondicionális képesség, mert ha a játékos ügyes, de nem megfelelően kondicionált, akkor az erősebb fog érvényesülni és nem a gyengébb, a játékfelfogásuk miatt. Azonban azt gondolom, hogy ez is játékstílustól függ, mert döntően az határozza meg, hogy milyen labdarúgót választ egy adott klub. 

Igyekszünk megteremteni a játékosainknak a lehetőséget, hogy a kezükben legyen a sorsuk, és alkalmuk legyen legalább megmérettetni magukat. Reményeink szerint egy olyan angol klubban tehetik meg majd ezt, amelyik nyitott az újra, arra, ami már domináns a világ labdarúgásában, és a sikereket hozza - ez a labdabirtoklásra épülő foci, ami a támadás felépítésre és kreatív játékra koncentrál, és ezek dominálnak. Ők is még úton vannak, de hasonló módon gondolkodnak, mint mi. 

Senkit sem akarunk utánozni. Nem az a tervünk, hogy ha kimegyünk Spanyolországba, akkor azt követjük, ha kimegyünk Angliába, akkor azt, hanem van egy határozott irányvonalunk. Emellett nyitottak vagyunk a jó dolgokra, azokra, amik a mi képzésünkbe és gondolkodásmódunkba is beilleszthetőek. Ezért fontos, hogy nemzetközileg is tudjunk kapcsolatot kialakítani elismert egyesületekkel, főleg olyanokkal, ahol kiemelkedő a képzés, és a játékstílusuk egyezik a miénkkel. Összefoglalva azt mondanám, hogy két célja volt  a látogatásomnak: hogy a látott és tapasztalt jó dolgokat beintegráljuk a képzésbe és a kiválasztásba, illetve, hogy a játékosainknak legyen lehetőségük megmérettetni magukat nemzetközi porondon is. 

UTE Labdarúgó Akadémia/Barbara Gabriella