UTE Labdarúgó Akadémia

„Hiszek a szavak erejében!

„Hiszek a szavak erejében!" 

Gál Csaba edzői pályafutása 2006-ban kezdődött, amikor felkerült Győrből Budapestre, és felvételt nyert a Testnevelési Egyetem testnevelői-edzői szakára. A kötelező gyakorlatot a Vasas Pasaréti Akadémiáján végezte. Innen került az Újpesti Torna Egylet Labdarúgó szakosztályához  2006 telén, és azóta itt dolgozik. Először csak óvodás korúakkal és kisiskolás csoportokkal foglalkozott. Az UEFA „B” licencet 2011-ben szerezte meg, és 2015 óta az UEFA „A” diplomáját is magáénak mondhatja, ami nagyban segíti munkáját. Jelenleg ő az UTE Labdarúgó Akadémia scouting hálózatának vezetője, és az U14-es korosztály edzője. Vele beszélgettünk arról, hogy ki lehet a jó edző, ő személy szerint milyen edzői elvet követ, hogyan találjuk meg a jó játékost, és mi motiválja leginkább edzői pályafutása alatt.

Te pedagógus is vagy. Másként állsz a gyerekekhez, mintha csak szakmailag lennél képzett edző?

Nagyon hosszú éveken át tanultam az egyetemen, pedagógus is vagyok, és iskolában is oktattam négy éven keresztül. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül válik jó edzővé, aki jó labdarúgó volt, és természetesen fordítva is igaz a megállapítás. Az utánpótlásban érteni kell a játékosok nyelvét is. Mindegyik más- és-más karakter; van köztük tanulékony vagy kevésbé tanulékony, és van, akivel többet kell foglalkozni. A pedagógiai tudás segít a személyiségtípusokat felismerni, ezáltal az edző egy másik szemszögből is fel tudja térképezni a csapatot. Így sikerül közelebb kerülni a játékoshoz, és elérni azt, hogy a legtöbbet tudja adni a labdarúgásban abból a tehetségből, ami benne van. Ha mindenkit egyformán kezelnék, akkor nem tudnám meglátni azt a pluszt, ami egy gyerekben benne van - lehet, hogy elég egy kedves szó, vagy a másiknak a megkövetelő szigor, és sikereket tudunk elérni. 

Volt a pályafutásod alatt olyan játékos, akiről más lemondott, és te mégis ki tudtad hozni belőle a maximumot?

Ketten jutnak most eszembe. Az egyik Holló Balázs: amíg egy éven át vele dolgoztam, sikerült nála elérnem azt, hogy mérkőzéseket tudott eldönteni, hogy 2-2-nél ő rúgta a döntő gólt, mentálisan stabil, kiegyensúlyozott volt. De ő volt az a játékos is, akivel sokat kellett beszélgetni: hogy vagy Balázs, mi van veled? De a mi munkánk erről is szól, hogy tudjunk beszélgetni a játékosainkkal…

Ilyen volt a Barbara Levente is, akiben szintén sokkal több potenciál van, de mondhatom még Vekker Dávidot is, akit gyakrabban kellett motiválni ahhoz, hogy a maximumot teljesítse, és többször mondtam neki, hogy igen, te képes vagy rá, meg tudod csinálni! 

Sajnos azt hozzá kell tennem, hogy a mai fiatalok nem tudnak kommunikálni sem a pályán sem pedig a civil életben, ezért nekünk edzőknek még fontosabb, hogy beszélgessünk velük, mert hiszek a szavak erejében...

Mi az az edzői elv, ami végigkísért az évek alatt?

Számomra a legfontosabb a következetesség. Év elején, ha új csapatot kapok, mindenkinek elmondom - a szülőknek a szülői értekezleten, a játékosoknak az öltözőben, - hogy mit kérek, és mit tudok nyújtani. Számomra a legfontosabb, hogy a játékos részt vegyen az edzéseken: ha öt edzés van egy héten, akkor minimum négy kötelező ahhoz, hogy egy bajnoki mérkőzésen felkészülten tudjon szerepelni. Természetesen fontos, hogy optimális szabályokat hozzunk, ami betartható, és követhető legyen a játékosok és a szülők számára is. A következetesség, úgy tapasztaltam, segíti a csapat-összetartozást is, és ha a társaság csapattá válik, akkor ez a pályán, a játékban is megmutatkozik. 

Jelenleg a 2002-es korosztályt viszem. Nyártól Fórián Zsolt lett a szakmai vezetőnk, az elmúlt félév alatt nagyon sokat tanulhattam tőle. Vele a játékminőségre helyezzük a hangsúlyt, mert úgy gondoljuk, ha ez javul, azt eredményben is megmutatkozik - és ez az elmúlt egy évhez képest már most sokkal jobb.

A kiemelt U14-es bajnokságban szerepelünk a csapatommal. Ez a megmérettetés most különösen nehéz, mert míg tavaly keleti-nyugati csoport volt, ami 15-15 csapatos, addig most az ország legjobb 15 csapatával mérjük össze magunkat. Nagyon jó kis gárdám van, büszke vagyok rájuk! Nagy félelemmel kezdték a szezon, hiszen ők ezelőtt csak háromnegyed pályán játszottak. A múlt évben több negatív élményük is volt, többször beleszaladtak nagyobb "vereségekbe" is. Sorfordító volt a mostani szezonnyitó mérkőzés az MTK ellen. Igaz, 4-3-ra nyert az MTK, de örömmel töltött el, hogy a második félidőben mi játszottuk a focit és sikerült az MTK-t "megszorongatni". Ez már számomra, mint edző számára, sikerélmény. A srácok önbizalma is a helyére került, és ez az egész idényben végigkísérte a csapatot. 

Az eredményesség – igen, az edzőt ez határozza meg a felnőtt profi labdarúgásban. Az a jó edző, akinek több jó játékosa van. De mivel mi egy utánpótlás egyesület vagyunk, nem feltétlen az a célunk, hogy az eredménykényszert kövessük. A mi célunk az, hogy jó játékosok nőjenek ki közülünk, és labdarúgókat adjunk a magyar és külföldi focinak. Az a fő feladatunk, hogy évente többen kerüljenek a nagy csapathoz, és az NB1-ben be is mutatkozzanak. Az UTE büszke arra, hogy az elmúlt években több játékosa is profi labdarúgóvá vált, mint Sallói Dániel, Bauer Péter, Gere Zoli… Bauer Péternek, aki hat évig volt az egyesület kötelékeiben, személy szerint én is az edzője voltam.

Az eredménykényszer hathat negatívan a gyerekek sportpályafutására? 

Kis korban ezt ők még nem igazán érzékelik! Nagyobb korosztályban lehet hangsúlyosabb, de ott is inkább az edzőkben válthat ki frusztráltságot, mert nekik fontos igazán az eredmény. Ez tudat alatt kihathat a munkájukra, így nem tudnak olyan módon foglalkozni a játékosaikkal, ahogyan kellene.

Azt mondtad, az a jó edző, akinek több jó játékosa van. Hogyan történik a jó játékosok felkutatása?

Decembertől felkértek a játékos-megfigyelő hálózat kiépítésére. Sokat gondolkodtam, és több külföldi szakemberrel is beszéltem, mert érdekel, hogy külföldön ez hogyan működik. Minőségi játékosokban fejlődnünk kell, ez tény. Azt kell megérteni, hogy egy „C” típusú játékosból nem tudunk „A” típusú játékost képezni. Ennek érdekében egy olyan szervezeti rendszer kialakításán dolgozunk, amivel Magyarországot felosztottuk  egy  déli- és egy észak-keleti régióra mindkét régió 6 megyét foglal magában. Megyénként 5 játékos megfigyelőt szeretnénk alkalmazni, amire keressük a megfelelő személyeket folyamatosan. A vidéki megfigyelők a nagyobb korosztályt monitorozzák, míg a kiskorosztályos gyerekeket Pest megyéből, azaz Budapestről és az agglomerációból várjuk. Szeretnénk a tehetséges játékosokat beintegrálni és az Újpest kötelékében látni.

Az UTE milyen szempontokat vesz figyelembe a játékos kiválasztásánál?

A képzésük kiindulópontja az értelmi képességek fejlesztése (a játékszituáció észlelése, helyzetfelismerése, döntéshozatal, reakció, koncentráció). Erre fektetünk nagy hangsúlyt. Integrált feladatokkal dolgozunk (egyszerre van technikai-taktikai-kondicionális célja az edzéseken használt feladatoknak), vagyis játékhelyzetekben gondolkoznak a játékosok és az edzők döntően a feladatokat aktív ellenállás ellen végeztetik (aktív védő vagy/és támadó ellen). Mi általános ügyességet nézünk U6-tól U15-ig: a kiválasztás általános szempontok alapján történik: (ügyesség, játékolvasás-játékértés, technikai képzettség, mozgékonyság, koordinált mozgás, asszertivitás, mentális tulajdonságok, kezdeményezési készség, és a játék szeretete.) U16-tól már poszt-specifikusan keressük a játékosokat. Ez azt jelenti, hogy az, kapustól a befejező csatárig,minden posztnak meg van a maga játékos profilja. Ezt a játékos megfigyelők tudják, és az edzők is, így ilyen szempontok alapján választják ki a fiatalokat az adott posztokra.  

Mik a tapasztalatok? Szívesen jönnek a játékosok?

Szívesen jönnek hozzánk, jelenleg, a téli felkészülés alatt is vannak próbajátékosaink minden csapatnál, az U19-U10-ig. Küldik a területi megfigyelők is a srácokat, és a rendszer lassan beindul. Most 70%-30% az arány: 70%-át ajánlják a megfigyelőink, és 30% jelentkezik hozzánk. 

Téged mi motivál edzői pályafutásodban?

Az, ha a volt játékosaim a profi pályára lépnek, mert valahol én is részese lehetek az ő sikerüknek, hogy eljutnak a célig. Nap, mint nap ezért küzdünk, és dolgozunk együtt velük, hogy visszaemlékezve az utánpótlás-edzőikre, jó emlékek jussanak majd az eszükbe ezekről az évekről: akik motiválták, segítették ezen az úton. Amikor Murka Benedek profi szerződést kapott a Vasastól, felhívott, és megköszönte a vele eltöltött időszakot: az időt, az energiát, amit ráfordítottam, mert úgy gondolja, sokat köszönhet nekem! Ilyenkor érzem azt, hogy jó edzőnek lenni. 

Hogyan látod szakmai szemmel a magyar labdarúgás és az utánpótlás jövőjét?

Kijutott a magyar válogatott az EB-re. A következő edzéseken a gyerekek között mindenki magyar játékos neveket emlegetett, mint példaképeket. Így azt látom, ha a magyar labdarúgó követendővé válik a gyerekek szemében, az a labdarúgó sport megítélését is javíthatja a jövőben, és így még többen szeretnének majd profi labdarúgó játékos lenni. 

UTE Labdarúgó Akadémia/BG